„Utoljára 3 héttel a hirtelen halála előtt találkoztam Michael-el. Késő este hívott, egy másik jó barátom miatt, akiről a hírekben hallott. Egy volt kollégámat és barátomat Laura Kinget és kolléganőjét Euna Lee-t az észak koreai határőrök letartóztatták 2009. március 17-én.
Azóta bebörtönözve éltek, a nyugati világtól elzárva, a családjukkal is alig érintkezve. Aztán egy zárt tárgyaláson 12 év börtönre ítélték őket. Jelenleg sem tudni, hogy pontosan hol tartják fogva őket, hogy még a kormány „vendégházában” vannak-e még, vagy már a hírhedt észak-koreai kényszermunka táborban, amit valószínűleg nem élnek túl. Michael olvasott a Laura-val és Euna-val történtekről, és mint ahogy már sokszor előfordult ha ilyen esetekről olvasott –
legyen szó éhezőkről Afrikában, vagy természeti katasztrófák áldozatairól, vagy éppen háború miatt árván maradt gyerekekről – nagy együttérzést mutatott Laura és Euna iránt. Mikor elmondtam neki, hogy Euna-nak van egy négy éves kisfia, még jobban letört. Erre megkérdezte, kapcsolatban állok-e jelenleg Laurával. Mondtam neki, hogy írtam néhány levelet neki, és biztosítottak róla, hogy eljuttatják hozzá, de a családja is csupán kétszer hallott felőle a bebörtönzése óta eltelt három hónapban. Amikor ezt elmondtam, Michael elhallgatott. „Szerinted”- kérdezte habozva – " elképzelhető, hogy Észak-Korea elnöke a rajongóm???" Nem igazán tudtam, mit feleljek erre. Nem sok mindent lehet tudni Kim Jong Il-ről, vagy ahogy az észak-koreai demokraták szólítják a „kedves vezető”--ről. Az évek során csupán annyi szivárgott ki róla, hogy kedveli Hollywoodot, néhány NBA játékost, Elvist és bizonyos italokat, de nem emlékszem hogy bármikor hallottam volna valamit ami arra utalna, hogy Michael Jackson rajongó. Michael erre azt mondta, hogy látott néhány képet az Interneten róla és " olyan kabátot hord mint az enyém"- mondta. Ez igaz. Michael mindig imádta a katonai kabátokat, különböző váll-lapokkal, gallérokkal, kitűzőkkel. „Kérlek”- mondta Michael, – „ha tényleg a rajongóm, akkor talán segíthetek hazahozni azokat a lányokat! Odamegyek, meglátogatom és beszélek vele.” De sajnos már nem volt rá lehetősége. „
Azóta bebörtönözve éltek, a nyugati világtól elzárva, a családjukkal is alig érintkezve. Aztán egy zárt tárgyaláson 12 év börtönre ítélték őket. Jelenleg sem tudni, hogy pontosan hol tartják fogva őket, hogy még a kormány „vendégházában” vannak-e még, vagy már a hírhedt észak-koreai kényszermunka táborban, amit valószínűleg nem élnek túl. Michael olvasott a Laura-val és Euna-val történtekről, és mint ahogy már sokszor előfordult ha ilyen esetekről olvasott –
legyen szó éhezőkről Afrikában, vagy természeti katasztrófák áldozatairól, vagy éppen háború miatt árván maradt gyerekekről – nagy együttérzést mutatott Laura és Euna iránt. Mikor elmondtam neki, hogy Euna-nak van egy négy éves kisfia, még jobban letört. Erre megkérdezte, kapcsolatban állok-e jelenleg Laurával. Mondtam neki, hogy írtam néhány levelet neki, és biztosítottak róla, hogy eljuttatják hozzá, de a családja is csupán kétszer hallott felőle a bebörtönzése óta eltelt három hónapban. Amikor ezt elmondtam, Michael elhallgatott. „Szerinted”- kérdezte habozva – " elképzelhető, hogy Észak-Korea elnöke a rajongóm???" Nem igazán tudtam, mit feleljek erre. Nem sok mindent lehet tudni Kim Jong Il-ről, vagy ahogy az észak-koreai demokraták szólítják a „kedves vezető”--ről. Az évek során csupán annyi szivárgott ki róla, hogy kedveli Hollywoodot, néhány NBA játékost, Elvist és bizonyos italokat, de nem emlékszem hogy bármikor hallottam volna valamit ami arra utalna, hogy Michael Jackson rajongó. Michael erre azt mondta, hogy látott néhány képet az Interneten róla és " olyan kabátot hord mint az enyém"- mondta. Ez igaz. Michael mindig imádta a katonai kabátokat, különböző váll-lapokkal, gallérokkal, kitűzőkkel. „Kérlek”- mondta Michael, – „ha tényleg a rajongóm, akkor talán segíthetek hazahozni azokat a lányokat! Odamegyek, meglátogatom és beszélek vele.” De sajnos már nem volt rá lehetősége. „
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése