Rabbi: Hadd kérdezzem meg, Michael. Tekintve, hogy nem volt valami szép a gyerekkorod, hogy nem kaptad meg a szeretetet amire egy gyereknek szüksége van...Hogy teszed túl magad ezen?
Michael: Azt hiszem a zene és a tánc sokat segített. Mint egy terápia. Az, hogy képes vagyok kifejezni az érzéseimet és a színpadon állva érzem a szeretetet amit a rajongóktól kapok vissza.
Michael: Igen. Mert amikor egy rajongó odasétál hozzám a színpadon és azt mondja „Annyira szeretlek téged” az olyan jó érzés a szívemnek. Soha nem unom meg. Soha.
Rabbi: Tényleg? Soha nem érzed úgy, hogy egy beteges rajongó túl messzire megy?
Michael: Nem, nem. Imádom. Imádom a rajongóimat. Mindegyiket külön-külön, minden egyes rajongót. És olyan boldogságot érzek amikor látom, hogy támogatják a nézeteimet és engem. Ők értik miről beszélek. Rabbi: Szóval akkor, amit nem kaptál meg a szüleidtől azt megkapod a rajongóktól? Viszont azt hiszem van egy hatalmas különbség. Egy szülőnek feltétel nélküli szeretetet kell adnia a gyerekének, függetlenül attól, hogy megérdemli-e. Tehát a különbség Michael az, hogy a szülő szeretete feltétlen, de a rajongóid csak azért szeretnek mert jól táncolsz és énekelsz. Erről mit gondolsz?
Michael: Azt, hogy nincs igazad. Miután felfedezik, hogy ki vagyok valójában…feltétel nélkül szeretnek. Tudom, hogy így van. Látom. Érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése