DK: Valami mégis megváltozott, és elkezdtél hinni Michael ártatlanságában. Mi késztetett rá, hogy átgondold a nézeteid.. mi vezetett odáig?
AJ: Nagyon furcsa dolog történt. Az ítélethozatal napján úgy mentem a tárgyalóterembe, hogy tudtam, bűnösnek fogják találni. De amikor elhangzottak a "nem bűnös" ítéletek, az olyan volt, szó szerint, mintha téglával dobtak volna fejbe. Én is, de a teljes média megdöbbent. Szó szerint látni lehetett ahogy mindenkinek leesik az álla. A rajongók sírtak boldogságukban, de a média..számomra az a pillanat olyan volt..mint a "A Király Meztelen" című történetben..és onnantól fogva átláttam Tom Sneddon-on ( az ügyész) aki semmi mást nem akart, csak sarat dobni Michael Jackson-ra..Akkor jöttem rá...
Volt néhány beszélgetésem az ügyész nyomozóival és ők olyan dolgokat mondtak nekem, hogy "még ha nem is nyerünk, akkor is nyerünk valamt". Más szavakkal, szét akarták zúzni Michael Jackson jóhírét, akkor is, ha mnem nyerik meg az ügyet. Ez akkor még nem esett le nekem, de ahogy ellhangzottak a "nem bűnös" ítéletek, akkor összállt a kép. Akkor kötöttem össze a pontokat. Úgy voltam vele, hogy 'álljunk csak meg egy pillanatra' nem bűnös e szerint az esküdszék szerint, akik átlagos mindennapi emberek és egyáltalán nem buták. Ők nagyon jó esküdszék voltak, és az, hogy nem találták bűnösnek, pedig a bíró igen, és szerintem jó sok
lehetőséget adott nekik, hogy bűnösnek találják, például az olyan csekélyebb vádakkal, mint a kiskorúnak adott alkohol. Akkor legalább egy vádpontban rá lehetett volna mondani, hogy "bűnös". De nem! Akkor jutott eszembe, hogy egyszer megkérdeztem az ügyészség embereitől, hogy "mit akartok elérni?" és ők olyasmit feleltek, hogy "Ígyis-úgyis nyerünk". És akkor azt kérdeztem magamtól "Ezt meg hogy értik?"
DK: Igen, ez egy elég furcsa kijelentés.
AJ: Nagyon furcsa dolog történt. Az ítélethozatal napján úgy mentem a tárgyalóterembe, hogy tudtam, bűnösnek fogják találni. De amikor elhangzottak a "nem bűnös" ítéletek, az olyan volt, szó szerint, mintha téglával dobtak volna fejbe. Én is, de a teljes média megdöbbent. Szó szerint látni lehetett ahogy mindenkinek leesik az álla. A rajongók sírtak boldogságukban, de a média..számomra az a pillanat olyan volt..mint a "A Király Meztelen" című történetben..és onnantól fogva átláttam Tom Sneddon-on ( az ügyész) aki semmi mást nem akart, csak sarat dobni Michael Jackson-ra..Akkor jöttem rá...
Volt néhány beszélgetésem az ügyész nyomozóival és ők olyan dolgokat mondtak nekem, hogy "még ha nem is nyerünk, akkor is nyerünk valamt". Más szavakkal, szét akarták zúzni Michael Jackson jóhírét, akkor is, ha mnem nyerik meg az ügyet. Ez akkor még nem esett le nekem, de ahogy ellhangzottak a "nem bűnös" ítéletek, akkor összállt a kép. Akkor kötöttem össze a pontokat. Úgy voltam vele, hogy 'álljunk csak meg egy pillanatra' nem bűnös e szerint az esküdszék szerint, akik átlagos mindennapi emberek és egyáltalán nem buták. Ők nagyon jó esküdszék voltak, és az, hogy nem találták bűnösnek, pedig a bíró igen, és szerintem jó sok
lehetőséget adott nekik, hogy bűnösnek találják, például az olyan csekélyebb vádakkal, mint a kiskorúnak adott alkohol. Akkor legalább egy vádpontban rá lehetett volna mondani, hogy "bűnös". De nem! Akkor jutott eszembe, hogy egyszer megkérdeztem az ügyészség embereitől, hogy "mit akartok elérni?" és ők olyasmit feleltek, hogy "Ígyis-úgyis nyerünk". És akkor azt kérdeztem magamtól "Ezt meg hogy értik?"DK: Igen, ez egy elég furcsa kijelentés.
AJ: És az ítéletkor rájöttem hogy értették. Úgy értették, hogy még ha nem is nyernek, akkor is tönkretették a hírnevét, és ez volt a cél. Igy vagy úgy, de nyertek.
DK: Mi lehetett a motivációjuk, miért akarták tönkretenni?
AJ: Azért mert az ő szemükben bűnös volt. Az ő szemükben Michael egy olyan ember volt, aki molesztált egy kisfiút 93-ban és megúszta. Még ha bizonyítani nem is tudták. Tom Sheddon ügyész, még törvénybe is iktattatott Californiában egy rendeletet, kimondottan Michael Jackson miatt. Informálisan " A Jackson-törvény"-nek hívták, vagy valami ilyesmi..Már elfelejtettem, de az gyakorlatilag arról szólt, hogy megengedte neki ( az ügyésznek), hogy a 2005-ös tárgyalások során felhozza a 93-as vádakat is, ami úgy általában törvényellenes volt Californában. Nem lehetett korábbi ügyeket felhozni, pláne nem, ha nem is volt tárgyalás belőle. Szóval Sneddon ennyire komolyan gondolta. Amikor erre rájöttem, a könyv írása folyamán, azt is megtudtam, hogy Sneddon elment egyészen Ausztráliáig, felkutatta a földbolygót, potenciális áldozatok után kutatva. Engem sokkoltak ezek a tények. Ez az ember több pénzt és enegriát fordított Michael Jackson tönkretételére mint amennyit egy sorozat gyilkos elítélésére. Hatalmas volt a vágya, hogy megsemmisítse Michael Jackson-t.
Végül Michael-t ugye, nem találták bűnösnek, bár az ügyésznek igen erős média-kapcsolatai voltak..Neveket nem akarok mondani, de mondjuk úgy, hogy pélául bizonyos médiumok belépési engedélyt kaptak Neverland-re, hogy felvegyék a rendőrségi razziát.
Kellett, hogy legyen információ- áramlás a média és az ügyész között még jóval azelőtt, hogy tárgyalásról egyáltalán szó esett. És, tudod ez csak olaj volt a tűzre, mert ha valaki közvetlenül az ügyésztől szerzi az információit, akkor jogosan érezhették úgy, hogy "ők tudják mi az igazság".
DK: A tárgyalás alatt volt egy bizonyos hangulat, vagy változó volt naponta?
AJ: Ami a tárgyalótermi hangulatot illeti...nem igazán volt megengedve, hogy bármilyen hanulatot is mutassunk. Úgy értem, ez egy nagyon-nagyon komoly helyzet volt. Michael Jackson élete volt a tét. A bíró sem vette könnyedén. Persze azt észrevettem, amikor a bent ülő emberek Michael-ről beszéltek, például, hogy le van szedálva, vagy biztos parókát visel, tudod, ilyen negatív dolgok, amelyeket a média adott a szájukba, de szerintem ami akkor ott folyt..az szög volt a koporsójába.
DK: Azt mondtad, hogy amikor felolvasták az ítéletet, akkor megdöbbentél. Volt esélyed látni, hogy hogyan reagál Michael, vagy a Jackson család az ítéletre? Vagy bárki más atárgyalóteremben?
AJ: Ó, Michael olyan hálás volt. "Köszönöm, köszönöm" suttogta az esküdtszék felé. Voltak akik sírtak. Michael családja nagyon higgadt volt. De Michael is. Összefutottam vele a fém detektornál, és akkor, abban a pillanatban nagyon nagy félelemmel a szemében nézett rám.
DK: Igen, ez érthető.
AJ: Ami a tárgyalótermi hangulatot illeti...nem igazán volt megengedve, hogy bármilyen hanulatot is mutassunk. Úgy értem, ez egy nagyon-nagyon komoly helyzet volt. Michael Jackson élete volt a tét. A bíró sem vette könnyedén. Persze azt észrevettem, amikor a bent ülő emberek Michael-ről beszéltek, például, hogy le van szedálva, vagy biztos parókát visel, tudod, ilyen negatív dolgok, amelyeket a média adott a szájukba, de szerintem ami akkor ott folyt..az szög volt a koporsójába.
DK: Azt mondtad, hogy amikor felolvasták az ítéletet, akkor megdöbbentél. Volt esélyed látni, hogy hogyan reagál Michael, vagy a Jackson család az ítéletre? Vagy bárki más atárgyalóteremben?
AJ: Ó, Michael olyan hálás volt. "Köszönöm, köszönöm" suttogta az esküdtszék felé. Voltak akik sírtak. Michael családja nagyon higgadt volt. De Michael is. Összefutottam vele a fém detektornál, és akkor, abban a pillanatban nagyon nagy félelemmel a szemében nézett rám.
DK: Igen, ez érthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése