Melyik testvére áll a legközelebb önhöz?
Janet: Mike.
Mikor látta utoljára a testvérét?Janet: Két nappal a szülinapom előtt.
Milyen volt akkor?
Janet: Jól mulattunk. Nagyon jól mulattunk. Nevettünk..Velem szemben ült..sokat nevettünk.
Mi hiányzik a legjobban?
Janet: Számomra...a bolondossága...a szeretete..hogy mennyit mulattunk együtt. Gyakorlatilag mindent együtt csináltunk. Reggeltől estig együtt voltunk..mindennap.
Janet: Aznap a New York-i otthonomban voltam. Ugyanolyan volt az a reggel is mint mindig..Aztán kaptam egy hívást...
Az asszisztense hívta, hogy megmondja: a testvére eszméletlen.
Janet: Azt mondta, Michael kórházban van. Aztán beszéltem anyával, Tito-val és LaToya-val. Ők akkor tartottak a korház felé.
Azonnal elindult a reptérre?
Janet: Nem rögtön. Nem tudtam, hogy komoly a dolog. Senki nem tudta még akkor, hogy komoly a dolog. Aztán megint hívtam őket, és akkor tudtam meg. Hogy elment. Nem tudtam elhinni. Olyan volt mint egy rossz álom. Ami azt illeti még most sem tudom elhinni, a mai napig sem tudom elhinni. Olyan nehéz felfogni. Megtörtént és el kell fogadni..de olyan nehéz.
Mi volt az, ami a leginkább segített a Staples Center-ben tartott emlékkoncerten?
Janet: Azt hiszem, hogy talán egyfajta búcsút jelentett az nekem... ...még nem beszéltem erről senkivel... ...azt tudnod kell rólam, hogy általában a mosolyom mögé bújok, ha a dolgok fájdalmassá válnak. Azt hiszem én így védekezem.
Ha egy családban kiderül, hogy valaki súlyos gyógyszerfüggőségben szenved, akkor próbál közbeavatkozni. Önök próbáltak?
Janet: Természetsen. Ilyenkor tenni kell valamit. Nem hagyhatjuk hogy rombolja magát valaki, akit szeretünk. De megpróbáltuk. Jónéhányszor. De nem voltunk sikeresek.
Michael hogyan reagált erre?
Janet: Megértette, hogy amit teszünk, szeretetből tesszük. De amikor valaki ilyesmiben szenved, gyakran tagad. Saját magának is tagadja.
Michael tagadta?
Janet: Bár válaszolhatna Ő erre a kérdésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése