AJ: Nem hiszem, hogya bűntudattól félt. Inkább az emberektől..Hogy mit fognak az emberek gondolni, tenni. Ott volt ő, egy nagyon nagyon vékony jégen, és arra várt, hogy felolvassák a végzetét. És bár nem tett semmi rosszat, mégsem tudhatta, hogy mit gondolnak azok az emberek róla. Az esküdtszék. Ott állt egy terembem egy rakás idegennel, akikről azt hitte, mind bűnösnek nézik. Ami azt illeti, én azt gondoltam, hogy nem is fog eljönni az ítélethirdetésre. Később az ügyvédje, Tom Mesereau azt mondta nekem, hogy aznap biztosította Michael-t, hogy az ügyet megnyerték. De akkoriban én azt úgy voltam vele, hogy „jobban tennéd, ha elutaznál Bahrain-be, vagy akárhova, csak el az országból.” Tényleg úgy gondoltam, hogy el fogják ítélni. Akkor még nem „világosodtam meg”.. Csak sokkal, sokkal később.
DK: Sokaktól hallottam, hogy a vádak és a tárgyalás nagyon sokat kivett belőle, és úgy tűnt, hogy a fény ami a szemében ragyogott, egyszerűen kialudt.
AJ: Tudod, a tárgyalás alatt végig kellett ülnie, hogy mindenki akit ismert, akiben bízott, akiken segített undorító dolgokat mondanak róla. De azért hozzátenném, hogy voltak olyanok is, akik védték..azt nem rögzítették ugyan, de voltak olyanok is. Szóval minden nap más volt, hosszú prcedúra volt, nem is tudom, hogy lehet túlélni, hogy végignézed, ahogy darabokra szedik az életed, 5-6 hónapon keresztül nap mint nap hallgatnod kell azokat az embereket a tanúk padján. Lehetett látni az arckifelejésén. Nézte azokat az embereket, akik hazudtak és csak a fejét rázta, mintha azt mondaná „hazug vagy”. De sosem mondta ki. Az ilyen tárgyalásokon lehet látni, ahogy a vádlottak felszólalnak, de Michael nem. Ő nagyon tiszteletteljes volt. Mindig elegáns. Mindig felállt az esküdtszéknek, mindig összetette a két kezét, hogy elmondjon egy rövid imát, mintegy könyörögve „kérlek ne bántsatok”, és mindig tiszteleteljes volt mindenki irányában. Nem hinném, hogy ez olyasmi volt, amit mondtak neki, hogy így kell viselkednie. Nem az ügyvédje mondta neki, hogy hogyan viselkedjen. Ő egyszerűen ilyen volt.
Szerintem Michael eljutott odáig, hogy eldöntötte, nem fogja tovább hagyni, hogy zsarolják, hogy tönkretegyék, és úgy volt vele, hogy ha ehhez végig kell ülnie ezt a tárgyalás, hát megteszi. És hogy megszenvedte-e? Hát persze. Nem hiszem, hogy valaha is felépült ebből. Tudod, amikor Michael meghalt, egy barátom, aki szintén újságíró ugyanezt írta egy cikkében. És Tom Mesereau is ezt mondta.
DK: Gondolom, hogy milyen szőrnyű lehetett keresztülmenni mindezen.
AJ: Hát igen...Gondolj csak bele. Ott volt Debbie Rowe, akinek segített, akinek annyi pénzt adott, aki és idézem őt „a barátja, a gyermekei anyja, a felesége” és mégis képes ellene vallani? A tárgyalás után meg sírva könyörögve próbálja visszaszerezni Michael-t. Ez elég beteges. Sok vallomásnál már eleve az az érzése volt az embernek, hogy...”álljunk csak meg egy pillanatra”..Olyan nehéz volt hinni azoknak az embereknek. Olyan zavarosak voltak a történetek. Érezni lehetett, hogy valami nem gömbölyű. És ezt mondták nekem később az esküdtek is, hogy lesírt azokról az emberekről, hogy csak a pénzt hajtják. Beleértve Chandlert és Martin Bashir-t.
Folyt. köv.
Köszönöm és minden szóval csak egyet tudok érteni ...Eva
VálaszTörlés